A vízlágyítók az un. ioncserés eljárás alapján működnek. A kemény víz átáramlik a kiváló minőségű kationcserélő gyantán, amely egy nyomásálló műanyag oszlopba van betöltve. A gyanta kivonja a kalcium és magnézium ionokat az oldatból és kicseréli azokat nátrium ionokra. Ha a gyanta kimerült, akkor konyhasó (NaCl) oldattal – sólével – regenerálható, amelyet keresztül szívunk a gyanta oszlopon.

A legolcsóbb megoldás, hogy a fenti problémákat elkerüljük, kivonjuk a vízből az oldott “kemény” sókat és kicseréljük “lágy” sókkal, amelyek nem rakódnak le. Ez legegyszerűbben automata vízlágyítókkal történhet. Ezeknek a teljes skáláját ajánljuk Önöknek, a kompakt idővezérelt kiviteltől a nagykapacitású duplex berendezésekig.

Ezeket a nagyon kemény lerakódásokat hívjuk “vízkőnek”. A betonkemény vastag vízkőréteg bevonja a melegvizes bojlerek vagy a mosógép fűtőszálait. A szappanból és a mosószerekből sokkal többet kell használni. A berendezések sokkal több energiát használnak, karbantartásuk nagyobb költséget emészt fel. A konyha, csempe nem ragyog, mindenütt piszoknak látszó vízpöttyök láthatók. Bőrünk, főleg az érzékenyebbeké a zuhanyozás után kellemetlenül viszket. A fűtőrendszerek hatásfoka romlik. A vízkőlerakódás, főleg a fűtőtesteken, fűtőbetéteken okozza a legtöbb problémát. Több idő szükséges ahhoz, hogy a hőátadás megtörténjen. Minél vastagabb a vízkőréteg, annál több az energia költség.

Minden általunk használt víz az esőből származik, amely köztudomású, hogy eredetileg lágy. Az esővíz a felszíni kőzetrétegen átszivárogva fémsókat old ki, mint például a kalcium és magnézium. Magyarországon szinte minden vezetékes és kútvíz tartalmazza ezeket a sókat. Ezt hívják “kemény víznek” mivel kemény lerakódásokat okoznak a vízrendszerben. Az oldott só kiválik a vízből mintha a kőzet visszaalakulna kővé.